|
KRÚDY Gyula
Abban az időben, amikor Napóleon seregei átgázoltak Európán, egy
fiatal nő, Máriási Ilona élt szüleivel a Szent Margit sziget kicsiny
házikójában. Máriásiné és férje abban reménykedtek, hogy beteges
lánykájuk a vadregényes sziget fáinak enyhet adó árnyában és a jó
levegőn meggyógyul majd. Ilona színes fantáziája, vallásos buzgalma
következtében egy napon álmában megjelent előtte a sziget hajdani
névadója, Szent Margit. A fiatal lány arra kérte a szentet, fogadja őt
lányául, hogy ő is a hozzá hasonló úton járhasson. Ezek után Ilona
ismét csodálatos álmot látott, melyben az idegen megjelölte a szigeten
elrejtett hatalmas kincs helyét. Kincskeresők lopakodása, a cigány
vajda lányával kötött meleg barátság és a nádorispánné angyali jósága
teszik még színesebbé a "mesemondást", ahogyan Krúdy maga nevezte el
regénye "műfaját". A történet végén Ilona valóban rábukkan a kincsre,
amit - időközben özvegyen maradt - édesanyjának ad, maga pedig Margit
királylány nyomdokain járva, kolostorba vonul. A mesés cselekmény
elmondása alkalmat ad az írónak, hogy olyannyira kedvelt szigetének
múltját, történelmét pazar leírásokban mutassa be, miközben romantikus
színekkel kelti életre a Margitsziget egykori növény- és állatvilágát
is. |
