|
Milan KUNDERA
A NEVETÉS ÉS FELEJTÉS KÖNYVE
Kundera regényének vissza-visszatérő képe, motívuma, metaforája
Klement Gottwald 1948-as beszéde egy prágai palota erkélyéről. A
hajadonfőtt álló pártvezérnek Clementis nyújtotta át kucsmáját, hogy
megvédje a nagy embert a hulló hópelyhektől. Clementist négy évvel
később - árulásért - kivégezték, a 48-as jelenet fotóiról kitörölték
alakját, csak az immáron Gottwald fején lévő kucsma adott hírt róla.
Kundera többször - enyhe variációkkal - adja elő ezt az eseményt, majd
saját sztoriait meséli. Egy fiatal buzgoncról, aki pártkarrierre
vágyik, ám nagyon hamar spiclik követik, a szeretőjéről, aki már
csinált valamelyes pártkarriert, csakhogy nagyon csúnya, egy
történészről, akit kirúgnak az egyetemről, egy diákról, aki nőre
vágyik, és Kristynáról, aki a diáké lesz, az íróról, aki életművét
építi és az asszonyról, akinek ritkán van öröme a szexuális életben,
az autószerelőről, akit nem zavarnak a spiclik stb. Pár oldalas
novellák, kicsiny életképek sorozata a regény, amelyet azonban
korántsem csupán a lassan felfedezhető főszereplőnő, a köznapiból
mitikussá emelkedő Tamina alakja tart össze, de Taminánál is sokkal
inkább a cseh történelem nagy dátumai: 1948, 1968. Az író szabadon
váltogatja az időpontokat. Hol a "hőskorszakban" játszatja szereplőit,
hol a '68 utáni huszáki megtorlásról esik szó, hol az időtlen
hétköznapokon lépnek fel a regény alakjai, hol történelmi fordulók
állnak az előtérben. A címbe emelt két fogalom, a nevetés és a
felejtés azonban mindenkor vezérszerepet játszik: nevetséges, komikus
szituációk és kényszerű felejtés, a nevetséges voltuk ellenére is
felejthetetlen szituációk sajátos ellentmondásai feszítik nagy ívűvé a
banalitás örök történelmiségét megérzékítő regényt.
|
