LADIK Katalin

JEGYESSÉG

Ladik Katalin kevés szóval fogalmazó költő. Versei többnyire rövidek, képei expresszívek, súlyosak, végletes ellentéteket egyesítők. Látásában a mitizált, olykor modoros szemlélet mögött is él a szemlélődés közvetlen eredetisége: "Hosszú, gyökérformájú villámokat látott. A füstölgő vihar után sárga levegő égette torkát" (A sziget meleg, véres bőrt húz). Mindeközben vonzódik a paradox szembesítésekhez - "Lovak csapkodnak az égen / villámsújtotta hattyúk nyerítenek." (Viharban). Néhány verse túlságosan áttételes ahhoz, hogy jelentését értsük (Útban Délnek; Ohridi gyöngyök), de az igazán sikeres darabok éppen a finoman érzékelő konkrétságukkal hatnak (Denevér; Álom, zúzott gyümölcsön; Ó, azok a szép napok). A címek alatti ajánlások (Hamvas, Kassák, Csoóri, Erdély Miklós, Samuel Beckett, Kavafisz, Tandori) a költő szellemi vonzódásairól vallanak. Az utolsó ciklus (Uroborosz) darabjaiban s a kötet ezt megelőző - két legjobb - versében (Balkán expressz; Forgatókönyv) közvetlen élményként fölismerhetők az elhagyott szülőföld, az ottani továbbélők létbizonytalanságának megrázkódtatásai.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez