Selma LAGERLÖF

AZ ANTIKRISZTUS CSODÁI

Lagerlöf világhírű regénye magyarul is számos kiadásban hozzáférhető. Ez a fordítás (Tóth Sándor munkája) az első igazán művészi, az írónő rangjához méltó, nemcsak a regény eseményanyagát, hanem különös stílusbravúrjait is közvetítő edíció.

Lagerlöfnek ez a műve fölöttébb különös, sajátos alkotás. Első szinten afféle szocializmus-munkásmozgalomellenes pamfletféleség, hisz az Antikrisztus cselekedetei lényegében a szocializmussal (persze a századvég szocializmusáról van szó) azonosítódnak; maga az Antikrisztus épp arról ismerszik meg, hogy az ő országa "erről a világról" való. Az írónő persze meggyőződéses híve a nagy "munkáspápa", XIII. Leó kapitalizmuskritikájának is, így szocializmusellenessége egészen sajátos árnyalatot kap.

A regény kerettörténete egy ősi itáliai római legenda, az Ara Coeli Bazilika Kisjézus-szobrának legendája, amelyet kicserélnek, és az új, álságos szobor okozza tulajdonképpen az antikrisztusi jeleket; csodákat és szörnyűségeket. Ennek a legendának a mai (azaz a századvégi) Olaszországban való megismétlődése adja a regény cselekményanyagát, a nemesi származású, deklasszált szoborfaragó ifjú válik a központi hőssé, és egy szicíliai kisváros a bonyodalmak helyszínévé. További csavar a műben, hogy Lagerlöf újabb és újabb, hol profán, hol vallási legendákat von be a cselekmény menetébe, és bár a könyv gondolat- és eseményanyaga mindenki számára követhető, a szecessziósan egymásba áttűnő legendavariációk egészen modern, sőt posztmodern aureát kölcsönöznek a műnek.

Sokak számára akár kegyes olvasmánynak is tűnhet fel a regény; vájtfülű értők csodálatos legendamontázsként érzékelhetik, amelyben a naivitások, kegyességek és szocializmusellenes passzusok nem önmagukért állnak, hanem egy bájos modern Fioretti elemeiként szerepelnek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez