LÁNG Zsolt

A PÁLCIKAEMBER ÉLETE

A fiatal erdélyi prózaíró újabb munkája szemléletesen mutatja alkotói módszerbeli következetességét, a Perérnyi szabadulásában meglelt érvényes beszédmód folyamatosságát.

A mozaikos elemekből épülő, összeszövődő, egyszerre kiterjedt perspektívájú és sűrűn rétegezett regénykompozíció a szinte infantilisan pepecselő címszereplő külső (tárgyi) és belső (lelki) világának szisztematikus föltérképezése. E két dimenzióban mutatkozik meg a Pálcikaember körülmények szorításában vergődő létének összetett képe. E tétova, gyámoltalan figura a legsebezhetőbb ember típusát testesíti meg: abszolút kiszolgáltatottja emberi kapcsolatainak - a tolakodó természetű Fiatalembernek éppúgy, mint jóakaratú barátainak -, s minden azon múlik, ki él vissza eleve elrendelt, alkatától megerősített kiszolgáltatottságával. A dermesztő félelem tehát nemcsak a skizofréniára hajlamos antihős lelkiségéből következik, hanem a körülmények valóságából is, ahol még a lámpagyújtás is hősi tettnek számít. Ebben az abszurd külső és belső világban a lelkiség óhatatlanul torzul, s kialakul a másik én hatalma. Pálcikaember legnagyobb emberi vállalkozása az, hogy megfejtse a magában bujkáló másik én titkát és természetét, amelyet azonban csak álmaiban tehet meg. "Baj van, lihegte, valami van bennem. Valami súlyos és mégis mozgékony". E fölismerésnél tovább azonban aligha juthat.

A Pálcikaember apróságokba és gyermekded taktikázásba fúló életébe egy egész univerzum észlelete sűrűsödik, de nem a szimbólumok vagy allúziók révén, hanem a külső-belső létdimenziók megfeleltetésével, jelenségei összhatásában. Végül is a Pálcikaember lénye egyvalamiben nyeri el a tökély magasát (míg ismerősei, barátai sorra-rendre érvényesülnek, karriert csinálnak): a papírrepülő-hajtogatásban; olyan repülőt hajtogat még noteszlapból is, amely a tengerig száll. Ez a félig kimondott, félig elhallgatott, de mindenkor jelentéssugárzó dimenzió-szembesítés önmagában fajsúlyos irodalmi teljesítmény és kifejező erő, ugyanakkor egy igen újszerű beszédmód sokszorosan áttételes kivetülése a lét koordinátarendszerébe. - A modern elbeszélőtechnika és az erdélyi magyar próza új fejleményei iránt érdeklődő olvasók figyelmére érdemes munka.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez