LATOR László
KAKASFEJ VAGY FILOZÓFIA? MIRE VALÓ A VERS?
Lator László könyve nem líratörténet, nem verselemzés-
gyűjtemény, nem irodalmi esszék sorozata, pedig található benne
szép számmal líratörténeti eszmefuttatás, verselemzés (teljesen
szabályos, a vers egészét közlő, annak minden lényeges
mozzanatára, poétikai sajátosságára rámutató, azt felfejtő), és
persze esszé is. Ám Lator egy külön, saját műfajt talált ki az
irodalomról (a versről) szólás terén, és kötetének minden
darabjában ezt műveli, Lator nem tudós, hanem költő, ezért
egyáltalán nem érzi kötelezőnek, hogy egzakt vagy hermeneutikus
legyen, a recepcióra, a tradálásra, a struktúrákra, a szoros
olvasatra, az intertextualitásra ügyeljen, hogy a teljességet
tartsa szem előtt. Ő elsősorban szenvedélyes versolvasó, aki
maximális pontossággal tud és akar beszámolni versélményéről,
ám nem szép szavakba oldva a még sokkal szebb költeményeket,
hanem a "szaktárs", a pályatárs módján: felhíva a figyelmet a
telitalálatokra is, a megbicsaklásokra is, mindarra, amit ő az
éppen adott versben, lírai irányzatban, költőben fontosnak
tart, korántsem szándékolva, hogy mindenre felfigyeljen, sőt.
Csak néhány dolgot emel ki, azokról viszont annál pontosabban
szól, és nemegyszer kiderül (érzi ezt az olvasó is), éppen az
lehet a lényeg. A kötetben Füst Milán, Weöres Sándor, Szabó
Lőrinc, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Petri
György, Valéry, Puskin, Rimbaud, Villon, Mandelstam és mások
versei, alkotásai, művei kerülnek terítékre, ám a munka
elsősorban nem őhozzájuk vezeti el az olvasót, hanem magához a
vershez, a versolvasásnak nem a tudományához, hanem
művészetéhez. - Kitűnő, a maga nemében páratlan kötet.
|