David Herbert LAWRENCE

SZIVÁRVÁNY

A modern kritika Lawrence-t századunk legnagyobb angol írói közt tartja számon. E korai regénye, a Szivárvány, legjobb oldaláról mutatja be: már teljes írói érettségben, kialakult, sajátos világszemlélettel, de még annak túlzásai nélkül.

A regény a Lawrence számára örök helyszínül szolgáló, rohamosan iparosodó bányavidéken játszódik, s a Brangwen parasztcsalád három nemzedékének életét fogja át, egy család történetét tárja fel, az érzelmi-szexuális viszonylatok középpontba állításával. Három generáció, Tom Brangwen és lengyel származású felesége, Lydia, majd féltestvér gyermekeik, Will és Anna, s végül az unoka, Ursula szerelmei, párjukkal vívott küzdelmei pontos és erőteljes realista ábrázolást kapnak, ugyanakkor az írónak módot adnak az elgépiesítő, manipulált, az emberi kapcsolatokat beszűkítő civilizáció elleni lázadás kifejezésére, ösztönösséget és individualizmust egyszerre hirdető életfilozófiájának kifejezésére. A tiltakozást és a reményt bonyolult, költői - Lawrence-re sajátosan jellemző - szimbolumrendszer hordozza, melynek talán legszebb példája a regény végén, a sötét, komor bányavidék felett megjelenő - a regénynek címet adó - szivárvány.

A könyv szerkezetileg a pusztulás és megújulás ellentétén, a generációváltás ritmikáján kívül a szerelem és gyűlölet polaritására épül. Itt kezd kibontakozni a Lawrence-i halálvízió és újjászületés szimbolikája.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez