|
LÉNÁRD Sándor
RÓMAI TÖRTÉNETEK
A Brazíliában élő polihisztor orvos művének alcímében szereplő két
évszám (1938 és 1943) nyomban a világtörténelemhez köti
asszociációinkat. Megérezhetjük, hogy a főszereplő a fasizmus. Különös
érdekessége a hosszú írásnak, hogy az író a német fasizmus elől
menekült a megszállt Ausztriából Olaszországba (ahogy ő nevezi) a
"hanyagabb" fasizmus világába. Gúnyos csúfondárossággal nem arra
törekszik, hogy a bennfentesek tudományos jólértesültségével lerántsa
a leplet a világtörténelem 20. századi bakugrásáról, hanem önmagával
beszélgetve, töprengve - olykor vitatkozgatva is - nevetségessé teszi
a "nagy" Duce-t. és közelhozza olvasóihoz a fasizmussal sohasem
egyező, de azzal valamiképpen megalkuvó olasz nép lelkét. Írói
megoldása különleges: helyenként dialógusokkal, leírásokkal áttört
hatalmas monológot alkot. Még a párbeszédek sem dramatizáltak, hanem
azt éreztetik, hogy mindezt visszavetíti, szinte megteremti a szerző.
Bár végigszenvedve a háborús Olaszország visszásságait, szenvedéseit,
kissé kívülálló marad. Ennek ellenére eléggé sokoldalúan lát, mert a
fasizmust ravaszkodva, baj nélkül átélni akarók mellett az
antifasiszták többféle tipusát, például az ellenálló, kézigránátokat
gyűjtő szocialistát és a kommunista-szimpatizánsokat is belerajzolja a
körképbe. Könyvét leginkább adatok nélküli szociográfiának
tekinthetnénk. Egyetlen - de sajnos elég jelentős hibája, hogy
szempontja mindössze az a szituáció, mely az író véletlen
hétköznapjait éppen befolyásolja.
|
