LÉNÁRD Sándor
EGY NAP A LÁTHATATLAN HÁZBAN
A külföldön élő orvos-írónak ez a műve is szívbeli és szellemi
honvágyának terméke. Anyanyelven, a gyermekkor nyelvén beszámolni az
idegen életéről, hírt adni, kontaktust teremteni a kivetettségben: ez
feloldja a magányt, a szavakból távlatot, kontúrt kap a messzeségben
töltött nap. Valami, ha akár a távolság is, a hazához fűzi. "Egy nap a
világ végén": kerti munkával, orvosi gyakorlattal, írással,
levelezéssel, zongorázással teli minden perce. Szabadsága
kikényszerített, kiharcolt, a magány árán megszerzett szabadság.
Szabad és független, erejét százszorosan kipróbált ember munkája ez a
könyv. Példázat arról, hogy az ember mindig, mindenütt megőrizheti
kultúráját, a világ végén is felcsendülhet Bach zenéje és az igazi
emberség szava.
|