LÉNÁRD Sándor

EGY NAP A LÁTHATATLAN HÁZBAN

A külföldön élő orvos-írónak ez a műve is szívbeli és szellemi honvágyának terméke. Anyanyelven, a gyermekkor nyelvén beszámolni az idegen életéről, hírt adni, kontaktust teremteni a kivetettségben: ez feloldja a magányt, a szavakból távlatot, kontúrt kap a messzeségben töltött nap. Valami, ha akár a távolság is, a hazához fűzi. "Egy nap a világ végén": kerti munkával, orvosi gyakorlattal, írással, levelezéssel, zongorázással teli minden perce. Szabadsága kikényszerített, kiharcolt, a magány árán megszerzett szabadság. Szabad és független, erejét százszorosan kipróbált ember munkája ez a könyv. Példázat arról, hogy az ember mindig, mindenütt megőrizheti kultúráját, a világ végén is felcsendülhet Bach zenéje és az igazi emberség szava.

Eleven, szellemes stílusban írott, napjainak problémáiban élő, közvetlen, humanista tartalmú könyv. Egyetlen hibája, hogy helyenként kissé bőbeszédű. Valószínűleg jelentős közönségsiker: könnyen követhető, kellemes és tanulságos olvasmány.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez