|
Mihail LERMONTOV
A jobb sorsra érdemes, de a mindent elenyésztő kortól
megbéklyózott, kiábrándult Pecsorinnak lazán összefüggő
elbeszélésekből összeszőtt története. Pecsorin a kor jellegzetes
típusa. Tehetséges, alkotni vágyó ember, aki a társadalom hatására
válik cinikussá, kiábrándulttá, tehetetlenné. Irodalmi rokona Puskin
Anyeginjének. Byroni típusú hős, de annak romantikája nélkül, reális
emberi tulajdonságokkal. Lazán, csak hősének azonossága következtében
összefüggő elbeszélések sora az orosz társadalmi-pszichológiai
regényírás alapja. Kiváló rajza a kor társadalmának és egyes
embertípusainak. Lermontov pontos megfigyelő, alakjait néhol éles
gúnnyal, másutt elnéző szeretettel ábrázolja. Szatirikus képet fest a
19. század eleji orosz fürdőhelyről és annak társadalmi életéről,
valamint a régi értelemben vett romantikus hősről, Grusnyickij
alakjában. Pecsorin alakja reális, nem romantikus, belső vívódásai
érett pszichológiai ismeretekről tanúskodnak. Bár típus, mégis
hasonlósága az íróval félreismerhetetlen. Mind jellemvonásai, mind a
regény eseményei megegyeznek Lermontov életének szakaszaival. Jelentős
vívmánya a műnek a maga korában új, reális természetábrázolás.
Érdekes, életteli képet ad a kaukázusi hegyi-lakók életéről,
viszonyukról az ott állomásozó orosz csapatokkal. Mindez azonban csak
keret a főhős lélektani ábrázolásához, s ezen keresztül ahhoz, hogy a
szerző a kor tipikus jellembetegségeiről adjon hű képet, anélkül
azonban, hogy az orvoslás útját megmutatná, mert ezt - mint az előszó
végén maga mondja - ő sem ismeri.
|
