Gotthold Ephraim LESSING

BÖLCS NÁTHÁN

A drámai költemény 1779-ben, Lessing utolsó alkotói periódusában született, mintegy a drámaírói életmű epilógusaként. Az epilógus itt valóban összegzést jelent: ebben a műben a felvilágosodás eszmerendszere, amelynek középpontjában az ész kormányozta belátás áll, úgy találkozik össze a dráma szenvedélyes egyoldalúságot, cselekedetekben megnyilatkozó embereket követelő műfajával, hogy egyik sem halványul el, nem gyengítik egymás kölcsönösen tiszta törvényeit. A választott forma, a mesedráma kiváltképp alkalmas a lényegi ellentét művészi feloldására; a távoli vidéken és távoli jövőben - a muzulmánok meghódította Szentföldön, a keresztes háborúk korszakában - játszódó cselekmény erőszakos stilizálás nélkül, fokozatosan az eszmék dialógusa lesz, amely mindvégig inkább összhangjának emelkedettségével, s nem a kemény diszharmóniák következetes érvényesítésével köti le a figyelmet.

A szereplők, a bigott elfogultság gonosz hatalmát képviselő pátriárka kivételével, valamennyien a legjobbra és legnemesebbre törekednek. Szaladin szultán olyan jóságos uralkodó, amilyen csak a felvilágosodás merészen szép utópiáiban lehetséges, aki megkegyelmez még az ádáz ellenségnek, a templomos lovagnak is, csak azért, mert eltűnt fivérére emlékezteti. A templomos lovag hasonlóképpen idealizált: a kereszténység legvonzóbb tulajdonságai testesülnek meg benne, s Náthán pedig, a bölcs zsidó, a vallások őseredeti egységének hordozójaként nő a dráma címszereplőjévé, a legfőbb jó, a szeretettel párosult értelem megingathatatlan letéteményesévé. A szép eszmék dialógusa azáltal emelkedik a nagy drámák rangjára, hogy Lessing a belátás erényének fénye mellett az indulat, a másik iránti gyűlölet bármikor felszítható parazsát is érzékelteti - elég egy félreértés, egy homályos folt, amelyen az értelem nem képes azonnal áthatolni, és a derűt sugárzó világ hamar lángba borulhat. Ez a felismerés és a belőle következő feszültség avatja ma is eleven műalkotássá ezt a drámát, amelyben írójának tán a leginkább sikerült a nagy példával, a shakespeare-i művészet lényegével azonosulnia: Náthán valóban közeli világirodalmi rokona A vihar Prosperójának.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez