Sinclair LEWIS

BABBITT

Az amerikai Nobel-díjas író művei közül Főutca és a Dodsworth mellett ez az a regény, amelyet az irodalomkritika írásművészete csúcsának tart, mert benne megalkotta a jellegzetes (és számos egyforma példányban tenyésző) amerikai Józan Polgár típusát, Georgs Babbitt Zenith-i ingatlanvállalkozó személyében. Babbit évi nyolcezer dollárt keres, teljesen elégedett magával. Valamikor ügyvédnek készült, de megnősült és elkezdett telek-ügyekkel foglalkozni. Számításai beváltak, a 319 ezer lakosú, de nagy fejlődés előtt álló város tekintélyes polgára. Zenithben "minden nagy... és Babbitt mindenben csodálta a nagyot: hegyben, ékszerben, izomban, gazdagságban, szavakban". Nemkülönben csodálta az erényességet, amíg ezek az erények "nem követelték meg, hogy ne vágjon zsebre akár kétszeres árat is, ha a vevő olyan hülye és nem alkuszik le semmit az első árból". A végsőkig becsületes, "csak akkor csalt, ha a csalást valamilyen precedens szentesítette." Hirdette, noha nem gyakorolta a szesztilalmat, dicsérte - noha nem tartotta meg - a gyorshajtás elleni törvényeket. Felesége, Myra, akinek édesapja konyhabútorgyáros ugyanebben a városban, hozzáillő rendes, házias teremtés. "Nem akarok igazságtalan lenni a tanárokhoz, meg más emberekhez" - mondja egy családi beszélgertés alkalmával - "de megmondhatom, vannak dolgok Shakespeure darabjaiban... Nem olvastam ugyan valami sokat tőle, de amikor fiatal voltam, a lányok mutattak bizonyos sorokat és igazán nem valami tisztességesek." George Babbitt amellett, hogy gátlástalanul hazudik, csal és csap be másokat, igen határozott politikai nézeteket is vall, s ezek egyikét kerületi választási beszédében körvonalazza pontosabban: "Az egészséges kormányzatra nem a nyílt szocialisták jelentik a veszélyt, hanem a sötétben dolgozó sok gyáva alak... liberálisnak, haladónak, baloldalinak, pártonkívülinek, értelmiséginek nevezik magukat és a jó isten tudja, milyen fedőneveket találnak ki." Ez a határozottság nem menti meg azonban néhány jelentősebb megrázkódtatástól. Egyik: imádott barátjának, az elrontott életű, eredetileg irodalmárnak készült kátránypapír-kereskedőnek gyilkossági kísérlete agresszív kedvű házastársa ellen. A másik az öregedő, özvegy papírnagykereskedőné iránti titkos szerelme. Az utóbbi következtében - a szesztilalom ellenére - még inni is kezd, sőt tiszteletlenül beszél a Nemzethű Polgárok Szövetségének nagyhatalmú képviselőivel, akik azt akarják, hogy lépjen közéjük. Lázadásának mind rá, mind az üzletmenetre katasztrófális következményei lennének, ha a hűséges feleség - aki lelke mélyén megbocsájtja férje, a derék családapa kilengését - meg nem betegedne. A legjobb időben történő vakbéloperáció visszaadja a család egyensúlyát, Babbit újra a régi lesz, belép a Szövetségbe s az üzlet forgalma is helyreáll.

Lewis, aki pedig eleinte undorítónak találja főhősét, a regény vége felé megenyhül. Ironikusan, de megbocsájtóan ábrázolja megtérését, s ezzel - sajnos - igazolja a korabeli amerikai önelégültségnek a legvilágosabban látó írókra is gyakorolt hatását. A végkifejlet, ha nem is nyiltan, de végülis felmentést ad Babbitnak minden gonosz és öntudatos ostobaságáért. A regény legjobb részletei a kíméletlenül szatírikus és a szereplők stílusát mesterien visszaadó kulcsjelenetek - a társasági vacsorák és a széles társadalmi tabló festésére alkalmas összejövetelek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez