
LISSÁK György
AZ ARANYKÍGYÓ
A mű leginkább történelmi regénynek nevezhető, mely a
dokumentumregény, az irodalmi forgatókönyv és az esszé eszközeit is
fölmutatja. Hangvétele olykor a riportéhoz közeli, olykor drámaivá
forrósul. A szerző a történész alaposságával és a szépíró
ihletettségével nyúl Fráfer György ellentmondásos alakjának
megformálásához. A tényszerű és egyben szubjektív megvilágítás
fényénél reneszánsz hősre ismerünk. Híven idézi a kort műveltség-,
ízlés- és diplomáciatörténeti vonatkozásaival együtt. Párbeszédekbe és
leírásokba szőtt utalásai, de mértékletes archaizálása is a kép
pontosságát szolgálják.
A regény Fráter György utolsó napjainak fölidézésével, az 1551.
december 13-ától, Luca napjától 17-ig történt eseményekkel kezdődik. A
krónika lapjain kibomlik a pályája csúcsára érkező barát történelmet
formáló figurája, a diplomata, a pap és katona, aki hetvenévesen kész
a pápai méltóság meghódítására, hogy a keresztény Európát a török
ellen szervezze. És megelevenedik a kor egyik jellemző politikai
gyilkossága: Castaldo és Pallavicini nemcsak a bíborosi jelvényeket
viszik el Alvincra, hanem a bérgyilkos tőröket is. A történelemből jól
ismert szituáció, a levéllel foglalkozó Fráter György felkoncolása
drámaian, emberi, társadalmi és politikai indítékoktól motiváltan
jelenik meg. Majd ezután - ahogy a fejezetcím is jelzi -, da capo al
fine játszódik le kezdettől a végéig hősünk élete, sorsa.
- A mű kettős feladatot teljesít: érdeklődésre számíthat
olvasmányosságával, tárgyi gazdagságával mind a 16-18 éves
tanulóifjúság, mind a történelmi érdekődésű felnőtt olvasók körében.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|