|
John LOCKE
MÁSODIK ÉRTEKEZÉS A POLGÁRI KORMÁNYZATRÓL
John Locke-ot szinte napjainkig elsősorban mint az angol
empirista filozófia egyik kiemelkedő nagyját,
Hume
előzőjét, az empirista ismeretelmélet első igazi kidolgozóját
volt szokás tisztelni és számon tartani. Mára némileg
eltoldódott értékelése. 1690-ben megjelent értekezése miatt
(Két értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről,
hatásköréről és céljáról) a politikafilozófia legnagyobb
klasszikusai közt van a helye, azok közt, akiknek koncepcióira
állandóan szokás hivatkozni, akik alapvető dolgokat mondtak ki
a napjainkban is recens kérdésekről, államról és hatalomról,
civil társadalomról és törvényről, kormányzásról és
engedelmességről, jogokról és képviseletekről, liberalizmusról
és demokráciáról. A két értekezés közül kétségkívül a második a
jelentősebb, ez foglalja össze igazán a locke-i mondandókat, az
első dolgozat inkább polemikus jellegű, bevezető a másodikhoz,
amely természetesen önmagában is megáll. Locke filozófiai síkon
- bár nem a német klasszikusokra emlékeztető szakzsargonban -
szól állam és társadalom, reform és anarchia kapcsolatairól, ám
munkájából jól kitapinthatók Anglia korabeli történetének
(abszolutizmus, polgárháború, parlamenti uralom, republika,
restaurált királyság, dicsőséges forradalom stb.)
tapasztalatai. Épp e világtörténeti jelentőségű, ma egyre
paradigmatikusabbnak tetsző történelmi háttér tette lehetővé,
hogy Locke máig érvényeset mondjon természeti állapotról és
társadalommá szerveződésről, a társadalom és az állam
kettősségéről, képviseletről és reprezentációról stb. - A mű
"kötelező olvasmány" minden politikaelmélet, politikafilozófia
iránt komolyabban érdeklődő számára, de "közérthetősége" miatt
szélesebb körben is számíthat az olvasók figyelmére.
|
