Jack LONDON

BÉRGYILKOSSÁGI IRODA KFT.

A bérgyilkossági Iroda létrehozója egy Amerikában élő orosz emigráns, Ivan Dragomilov, aki szervezete segítségével ki akarja gyomlálni a társadalomból azokat, akik olyan bűnöket követtek el, amelyek a bíróságok előtt rejtve maradtak. A megrendelések elfogadásánál kizárólag magasabb erkölcsi szempontok vezérlik, az ítéletek végrehajtására csak akkor kerülhet sor, ha saját vizsgálatuk is alátámasztja annak igazolását, akkor viszont nem tesznek különbséget, nemzetiségtől, társadalmi hovatartozástól függetlenül bárki likvidálását vállalják. Ha a gépezet beindul, már senki nem állíthatja le, a végrehajtási idő egy év. A szervezet tagjai ugyanúgy az etika fanatikusai, vagy ha úgy tetszik: őrültjei, mint ő; van közöttük a görög és héber nyelv exprofeszora, orientalista, akadémiai exigazgató.

Dragomilovnak van egy másik élete is. Sergius Constantine néven sikeres vállalkozó, hatalmas vagyona van és nagy gonddal neveli unokahúgát (aki valójában a lánya): Grunyát. Grunya vőlegénye, Winter Hall régóta nyomoz a Bérgyilkossági Iroda után, s erőfeszítéseit végül siker koronázza - szemtől-szemben állhat a szervezet vezetőjével. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megbízást ad magának Dragomilovnak a megsemmisítésére. Dragomilov, akit pusztán a dolog elméleti oldala érdekel, elvállalja a megbízást, majd mikor Winter Hallnak sikerül meggyőznie őt szervezete kártékonyságáról, kiadja a parancsot az ítélet végrehajtására, egyúttal megbízza őt az Iroda ideiglenes irányításával, rábízza lányát, majd eltűnik. Winter Hall számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy Dragomilov és Grunyának az apja ugyanaz a személy, de már késő - lévén ő is az etika megszállotja, már nem léphet vissza. Megindul a hajsza a főnök után...

London könyve érdekes - s sajnos azóta már a gyakorlatban is megvalósult - kérdést vet fel az izgalmas történetben. Van-e joga bárkinek is ítélkeznie embertársai felett, még akkor is, ha azok bűnösök, de nem bűnhődtek az igazságszolgáltatás által. És mikor mi a bűn? A törvények egy részét mindig is a történelmi hullámverésekben felülkerekedő akarat hozza létre, s ebben a folyamatban sohasem az elvont, a nemes lényeg az irányító elem, hanem a nagyon is konkrét személyes akarat és érdek, mely az igazság-fogalmat mindig a maga képére mintázza. Ebből következően az ember a társadalmi normáknak engedelmeskedve sohasem tudhatja, hogy jót, vagy rosszat cselekszik-e. De saját rendszerében, szuverén egyetemességében mindig tudnia kell, hogy mi a jó és mi a rossz, így ami objektíve el nem dönthető, az szubjektíve mintegy önmagától adódik. Vagy mégsem?

Külön érdekessége a műnek, hogy befejezetlen kézirata a hatvanas években bukkant fel, s így a végét a szerző jegyzetei alapján Robert Fish írta meg.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez