|
Federico García LORCA
CIGÁNYROMÁNCOK
García Lorca fiatalkori költészetének legszebb ciklusa, a
Cigányrománcok, 1924-1928 között született verseit foglalja egységes
keretbe. A balladák csak tárgyukban egyeznek: a cigány
népköltészettel, a sűrített drámai történetek a spanyol nép sorsát,
szenvedélyeit, szenvedéseit tükrözik. Ez a felfokozott, a
szélsőségekig feszített érzelemvilág sejtelmes, félhomályos
történetekben, féktelen metaforákban és ugyanakkor a legtisztább,
leegyszerűsített versmondatokban tárul fel. Hagyományok és új
stíluseszközök, a legősibb népi egyszerűség és modern tudományos
elemek ötvöződnek csodálatos tiszta erejű versekké. Mesevilág
elevenedik meg
(A holdas hold románca),
az éjszaka leple alatt
csendőrök és kísértetek, ismeretlen lovasok járnak. Szinte minden
versben szerepel a víz, a tőr, a hold, a hal, a ló és lovasa - a
spanyol költészet ősi elemei, jelképi sugárzásúvá alakítva. A vágy, a
szerelem, a hosszú várakozások, asszonysorsok, amelyek végül is
tragédiába fúlnak, már ezekben a románcokban is feltűnnek a későbbi
drámák előképeként (A szerelem halottja;
Alvajáró románc).
A spanyol csendőrök románca erőteljes utalás a spanyol viszonyokra: "Ólom-gömb a
koponyájuk, / nincs könnyük a világért se... / Rendelkeznek és ítélnek
/ súlyos, tömör gumi csendre."
|
