|
Konrad LORENZ
Az "Orosz Kézirat"
Konrad Lorenz - tudománytörténetileg, filológiailag talán nem egészen
pontosan, de tartalmilag annál inkább - az etológia, az összehasonlító
viselkedéstudomány megteremtő klasszikusának tekinthető. Nagy
felfedezéseit azonban a tudós világ és a nagyközönség is későbbi
műveiből ismerhette meg. Magukat a felfedezéseket, életművének
alapgondolatait azonban Lorenz az orosz hadifogságban lelte meg. Az
elhúzódó, 1948-ig tartó hadifogság idején, szinte elképesztően sötét
körülmények közt született meg a nagy tudós ún. Orosz Kézirata, a most
magyarul is megjelent első igazi nagy műve, amelyben kimondatnak az
"igazi" Lorenz alapgondolatai, világra szóló koncepcióinak csírái,
vázlatai. Elsősorban az, hogy a viselkedéstudomány tárgya korántsem
valamiféle új terrénum, hisz az élőlények viselkedésével tucatnyi
tudomány foglalkozik, annál újabb viszont a viselkedéstudományi
szemlélet és módszer, az, hogy minden élőlény - ideszámítva az embert
magát is - fejlődési folyamatnak köszönheti nemcsak testi felépítését,
de testi-lelki "viselkedésének szerkezetét" is. Ennek következtében
(szemben Marx híres aforizmájával) nem a fejlettből érthető meg a
fejletlen (viselkedési struktúra), hanem pont fordítva. De új és döntő
felismerés az is, hogy a viselkedés csak szerves egészként érthető
meg, a Lorenz által kívülről tudott goethei Faust értelmében a részek
csak a "szellemi kötés" révén értelmezhetők, az "egész valamely
részének megértése mindig csak az összes többi rész megértésével
egyidejűleg érhető el". Ezek az alapgondolatok azonban korántsem
maradnak meg a Kézirat szövegében a maguk absztrakciós szintjén,
sorra-rendre konkretizálódnak, ha persze kísérletes igazolásukra nem
is kerülhet sor. Az Orosz Kézirat - kiemelkedő fontosságú tudományos
alapmű, ám elsősorban szakemberek olvasmánya. A lorenzi koncepciókra
kíváncsi laikus olvasó jobban teszi, ha a késöbbi művekhez fordul.
|
