|
LÖVÉTEI Lázár László
A NÉVADÁS ÖRÖME A kolozsvári egyetem magyar bölcsészeinek fóruma - a gesztus értékű elnevezésével sokatmondó - Előretolt helyőrség egyik jellegzetes alkotója Lövétei Lázár László. Nemzedéktársaihoz hasonlóan kimódolt devianciát, csak azért is dacot, ifjonti vásottságot, pózos rosszaságot jelenít meg erősen gondolati jellegű és etikai ihletésű verseiben, miközben őszintén sajnálja a gyermekség naivitásának elvesztét (Feladvány az értékről), szégyenlősen megvallja magyarságát is (Hazafias lelkület). Alapállása, alaphangja mégis a gúny, az irónia és önirónia, az abszurdra való fogékonyság és a kendőzetlen őszinteség (Nem bohóc, de; A kultúra gyűrűi; Felfelé a piramison; A szoknya; A statikáról stb.). Látszólag senki és semmi sem szent előtte, ám verseinek üzenete éppen az élet és az értékek védelme, a szépség és jóság áhítása a nemes eszmék utáni vágy, melyek kapaszkodókat adhatnak a kifordított létben. Vagyis a mondandó tisztaságát és szépségét a hányavetiség pózában jeleníti meg a költő, ilyen abszurd módon jelenítve a világ abszurditását. Lövétei fügét mutat minden álságnak, képmutatásnak, és ezt nem formabontó modernizmussal, pukkasztó avantgárdizmussal teszi, éppen hogy kiművelt formakészséggel, gazdag eszköztárral - példázva azt az általánosabb érvényű megfigyelést, hogy a fiatal erdélyi költők kiszámított hányavetiségük ellenére is ügyelnek a megszólalás formáira, követik az új klasszicizálódás |
