Bernard MALAMUD

ISTENI KEGYELEM

Ez a mű az író utolsó regénye, sötét vízió: egy nukleáris világháború végén az egész emberiségből egyetlen ember maradt életben: Calvin Cohn, paleológus, aki a világkatasztrófa pillanatában éppen egy kis tengeralattjárón tartózkodott. Egyetlen társával, egy rémült csimpánzkölyökkel hajótöröttként egy idilli, trópusi szigetre kerül, ahol, mint kiderül, más majmok (csimpánzok, páviánok, egy gorilla) is megmenekül, s Cohn - mint új Robinson és új Noé - a beszélni csodálatos módon megtanuló majmokkal elkezdi újra felépíteni a civilizációt. Chon épít, a majmok a földeket művelik, s közben Cohn rendszeresen tanítja őket erkölcsre, tudományra, vallásra, mindenre, amit maga tud, s amit könyveiből meríthet. A harmónia azonban hamarosan megbomlik, a majmok fellázadnak, felfedezik az erőszakot, az ölést, a gyűlöletet...

A regény sokféleképpen értelmezhető, felfoghatjuk ellenutópiának, bonyolult, háborúellenes példázatnak, keserű robinzonádnak, az eddig alapvetően realista íróként megismert Malamud merész formai kísérletének. Ugyanakkor Cohn szervesen beletartozik Malamud regényhőseinek sorába, s maga az író is következetesen kitart a nevével vállalt tanítói szerepe mellett: keserű iróniája ellenére a regény az emberség, a humanitás igazi példázata.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez