|
Thomas MANN
EGY APOLITIKUS EMBER ELMÉLKEDÉSEI
Az Egy apolitikus ember elmélkedései egészen különleges helyet foglal el
Thomas Mann életművében. Szerzője egészen a világháború kitöréséig
"abszolút" művész volt, akit nemcsak nem érdekelt a politika, de azt mélyen
meg is vetette. Mint annyi más elitszellemet, őt is a háború döbbentette
rá, nem csak művészet és filozófia van, nem csak irodalom és lelki
finomságok léteznek. És - mint szinte mindenki az európai értelmiség
bármely nemzetiségű tagjai közül - ő is "igazságos" és "védelmi" háborúnak
tartotta az első világégést, amelyben részt vennie katonaként ugyan nem
adatott, de amelyet szellemével szolgálni kívánt. Ez a szolgálat testesül
meg a most először magyarul megjelent könyvben, amely több esszének
egyetlen hatalmas óriásesszévé való növesztése, szervesítése (beleékelt
irodalmi, filozófiai tanulmányokkal, naplórészletekkel stb.). Ez a
nagyesszé úgy fogja fel a háborút, mint két egészen különböző szellemiség
küzdelmét, a demokrata civilizációét és az organikus kultúráét, a franciáét
és a németét, a tucat- és tömegemberekét és a szellem választottaiét,
akiknek és amelyeknek a küzdelme jóval több, mint harctéri csatározás, itt
világok és világnézetek állnak szemben, és nem kérdés, hol az igazság.
Mivel a hazai olvasóközönség csak igen kevéssé ismerheti az első
világháborús eszmetörténetet (Mann művét is eltitkolták előle), talán
megdöbbentőnek találhatja a nagy humanista, "haladó" író eme munkáját,
amely azonban egyáltalán nem botránykő, szerves része egy hatalmas európai
(és csak ezen belül német) eszmetörténeti, kultúrtörténeti folyamatnak, ha
- így utólag különösen a második világháború tapasztalatai felől tekintve -
nem is feltétlenül rokonszenves, de azért tökéletesen érthető.
|
