Thomas MANN

VÁLOGATOTT ELBESZÉLÉSEK

Mint minden nagy regényíró, Thomas Mann is novellákkal kezdte a pályáját, ám ezeket az írásokat hamarosan árnyékba borították a nagy regények. A szünetekben azonban - két vaskos, több kötetes óriásregény közt - az író mindig visszatért az elbeszélés műfajához, és életművének néhány csúcsát (Tonio Kröger; Úr és kutya stb.) éppen ebben a műfajban alkotta meg. Ez a *hangoskönyvtári novellaválogatás azonban nem a legjobb Mann-elbeszélések gyűjteménye, épp az említett legnagyobb novellák nem is találhatók meg benne. Az összeállítás csak csemegéz a mann-i novellisztikában, nem egészen érthető válogatási szempontokat alkalmazva.

A Lujzi és főként A ruhásszekrény az író zsengéi közé tartozik, az egyik a művészet embertelenségének leleplezésével foglalkozó későbbi, érett írások előképe, a másik egy igénytelen kis misztikus novella, mindkettőben inkább csak az érdekes, hogy későbbi Mann-írások és témák előrejelzései, előképei.

Szerepel a munkában két igen korai és a kritika által egyöntetűen gyengének tartott írás (A boldogság akarása; Friedmann úr, a törpe), megtalálható benne az átmeneti jellegű, a Tonio Kröger s a problematikáját vázlatosan felvető Trisztán, valamint az érett, illetve idős Thomas Mann három, valóban nagy, klasszikus értékű novellája (Halál Velencében; Zűrzavar és kora bánat; Az elcserélt fejek; A törvény).

A válogatás legfőbb érdeme azonban az, hogy a legtöbb Mann-elbeszélésgyűjteményből hiányzó, a német Mann- gyűjteményekből is előszeretettel kihagyott Wälsung-vér című alkotást tartalmazza. Ez a novella egy testvérszerelem története, és ilyenként nemcsak a Mann-életrajz bizonyos implikációit jelenti, de egyúttal a téma legnagyobb világirodalmi feldolgozásai közül is a legjobbak közé tartozik (Martin du Gard-ral egy szinten).

A Halál Velencében talán a legtökéletesebb Mann-elbeszélés, az író polgárságról és művészetről, tartásról és a mélység vonzásáról, a filozófiai étoszról és a legföldibb etikáról, a szellemi és a homoerotikus szerelemről való minden mondandóját összesűrítette benne, bámulatos részlet-realizmussal és a legmagasabbrendű filozófiai esszéremekléssel. A hős, Gustav Ascenbach személyébena művész áll előttünk, aki azonban túljutott már az öncélú esztétizálás és a mindent megértő, mindent megbocsátó pszichologizmus állapotán; moralista íróvá formálódott, akinek jelszava "az elegáns önuralom, amely a belső korhadást eltakarja a világ szeme elől..." Azonban Aschenbach természetellenes szerelme és halála, amely egyben a novella végkifejlete is, végül az "elegáns önuralom" morális álláspontjának tarthatatlanságát leplezi le.
_{*hangoskönyv= vakok számára színészek által hangszalagra olvasott mű}

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez