|
MÁRAI Sándor
NAPLÓ 1945-1957
A könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak
krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti,
amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az
Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas
kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és
mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi
értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma
után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort
az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a
legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban
is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott
munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló,
fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére
kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa,
kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk szociáldemokrata újságíró
barátai sorsára. Természetesen nem "elefántcsonttoronyba" húzódásáról
van szó. Félelmetes jelzőket, szörnyű mondatokat talál a fasizmus
rémtetteire, kitűnő, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik a
svábok kitelepítésével is, miért kényszerült elhagyni hazáját, ám a
naplók elsősorban mégis irodalmi élményeiről, olvasmányokról,
koncertekről, kiállításokról való beszámolók, mint a kor történetének
visszatükrözései. Sokakban talán csalódást kelt az is, hogy a
magyarországi októberi forradalom időszakából hiányoznak a
feljegyzések, az eseményeket utólag, a külföldre menekült magyarok
vallomásai alapján rekonstruálja és magyarázza. |
