|
MÁRAI Sándor
VASÁRNAPI KRÓNIKA
1936-1943 közötti időszakot fogja át az eszmefuttatások sorozata,
ám hogy sorsdöntő, "történelmi" periódust kísér végig, azt maga az író
is érezte; Márai a könyv élére vette az 1939 szeptember elején kelt
Búcsú című tárcát, amelyben az újabb világháború kirobbanásának
napjaiban mély megrendüléssel búcsúztatja az európai kultúrát és
szellemet, amelyhez tartozónak vallotta magát. Sem e döntő fordulat
előtt, sem azt követően nem foglalkozik közvetlenül a politika
eseményeivel, azok inkább csak a háttérben derengenek fel - egy
européer töprengéseit, a független író és polgár frappáns
gondolat-futamait követhetjük inkább, aki kicsiny eseményekből egy-egy
köznapinak tetsző jelenségből kiindulva és e jelzéseknek mélyebb
értelmet adva jut el felelősségteljes erkölcsi következtetésekig. Az
írások vezérszavai: a stílus, a szellem, az ízlés, a megtartó bizalom
és becsület, szemben a tömegek, a civilizáció, a szenvedélyek,
ösztönök fogalmaival. S az európai kultúra és szellem eljegyzettje még
nagyobb távlatokat érintő témákat is megpendít. A közíró nem csak a
háborús eseményeken eszmélkedik, ismételten megszólal a literátor író
is, korproblémákhoz kötve az irodalmi eszmefuttatást. Magyarság és
európaiság egybeillő definícióit többféle megközelítésben kapjuk.
Márai ismételten a jövőbe, a háborús pusztulás utáni időkre nézve
fogalmazza meg maximáit: "Vissza kell adni az európai embernek
küldetésébe, hivatásába vetett hitét", ez a "közös műveltség
szolidaritásának parancsa". Talán nem a legkiemelkedőbb könyv az
életműben; frappáns tömörsége, megfogalmazásainak elegáns könnyedsége
azonban rokon naplóinak formavilágával, gondolatjárásával, a
legigényesebb közírói színvonalat képviselve.
|
