MARKÓ Béla

ÉRINTÉSEK

Az erdélyi magyar költő életműve - poétikai metszetben - a formafegyelemmel való folyamatos "együttműködés" krónikája. Verseinek intellektuális feszültsége, érzelmeinek hullámzása, esztétikai kifejezőereje a formai keretek optimális kitöltésében ragyog föl.

Markó Béla nem igazán közéleti költő; mégis az 1989 őszén-telén keletkezett versei lírai dokumentumsort alkotnak a romániai diktatúra utolsó, elviselhetetlenné torzult korszakáról, amikor az írástudó csak egyet tehetett: "Lassan csak annyi lesz az életem, / hogy minden este papírra vetem / mindazt, ami nem történt meg velem" (Könyvekbe préselt). A külvilág rettentő nyomását nem is annyira a szenvedés fájdalmával vagy a lázadás dühével viseli és érzékelteti, hanem - erkölcsi felfogásához híven - a jellem próbatételeként, a megigazulás lehetőségeként. S mi sem jellemzőbb a fegyelmezett költőre: életsiratását, morális berzenkedését is a szonett klasszikus köntösében, hihetetlen formafegyelemmel jeleníti meg. Legtöbbször - és ez a gondolati motívum is végigvonul egész líráján - hiányérzetével mutatja föl önmagát, a sorsverte embert: mennyi szépségről, miféle lehetőségektől fosztja meg őt a totális ellenőrzöttség, a mindent-tiltás országnyi kalodája.

Leverő idők léleknemesítő keserve és a hiány szorongató érzete, valamint a fölszabadultság ujjongása után, nagyjából 1991-től a költő ismét visszatér ahhoz az intellektuális lírához, amely korábban a sajátja volt: számba veszi maga körül az új világot, a végzetes szeretet vakságát (Egy mondat a szeretetről), a verselés hivatását (Milyen legyen a vers?), az élet folytonos kibogozhatatlan kuszaságát (Mint az összecsukott sakktábla) és csakazértis megfejthetőségét (Érintések).

Ez a kötet a markói életmű izgalmasan változatos szakaszának maradandó értékű lenyomata: a terheket emelkedett erkölcsiséggel viselő, a fölszabadulást boldogan ünneplő és a gondolati költészethez újból megtérő költő rendíthetetlen hite a vers szépséges erejében. Negyedszázados pályáján megszólaltatta a mai modern líra csaknem valamennyi regiszterét, s most megint újat és igazat olvashat tőle - minden versolvasó.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez