Gabriel García MÁRQUEZ
A SZERELEMRŐL ÉS MÁS DÉMONOKRÓL
A Nobel-díjas kolumbiai író ebben a regényében egy márkilány
történetét beszéli el, aki tizenkét éves korában egy veszett kutya
harapásába halt bele. Sierva María de Todos Ángeles, akinek a szülei
fogadalmat tettek Szűz Máriának, hogy addig nem vágják le a haját,
amíg férjhez nem megy - így olyan hosszúra nőtt, hogy elbotlott volna
benne, ha nem fonják be naponta, és hajfonatait nem tekerik a feje
köré -, az örökös szeretetlenség légkörében tölti a napjait. Apja, a
mihaszna márki, aki naphosszat a narancsfák árnyékában lévő
függőágyban hever, s felesége, az egykori szilaj, mesztic szépség
születésétől kezdve együttesen gyűlölik a kislányt, mivel természete
ellentétes az övékével. A törékeny és félénk, fehérbőrű, szelíd, kék
szemű, csillogó hajú kislány szinte egyáltalán nem érintkezik
szüleivel; a rabszolgákkal barátkozik s éjszakáit is ócska viskókban
tölti. Ama végzetes nap után azonban, amelyen egy fehér foltos veszett
kutya megharapja Sierva María bokáját, megváltozik szülei magatartása.
Az esemény vélhetően tragikus kilátásai felrázzák a márkit
tespetségéből. Lányukat a ház egyik legszebb szobájába költözteti, s
folytonosan elhalmozza figyelmességével. Egy napon azonban a püspök
kihallgatásra hívja, majd megparancsolja neki, hogy Sierva Mariát
helyezze el a kisváros határán lévő Santa Clara-kolostorban, azaz "az
élve eltemetés épületében", mivel betegségét az ördög mesterkedésének
tartja. Sierva María - a márki legnagyobb fájdalmára - itt tölti
életének utolsó napjait, ám mielőtt még végleg eltávozna az élők
sorából, megadatik neki, hogy megismerje a szerelem misztériumát egy
megtévedt pap, Cayetano Delauraatya Személyében. |