Gabriel García MÁRQUEZ

A SZERELEMRŐL ÉS MÁS DÉMONOKRÓL

A Nobel-díjas kolumbiai író ebben a regényében egy márkilány történetét beszéli el, aki tizenkét éves korában egy veszett kutya harapásába halt bele. Sierva María de Todos Ángeles, akinek a szülei fogadalmat tettek Szűz Máriának, hogy addig nem vágják le a haját, amíg férjhez nem megy - így olyan hosszúra nőtt, hogy elbotlott volna benne, ha nem fonják be naponta, és hajfonatait nem tekerik a feje köré -, az örökös szeretetlenség légkörében tölti a napjait. Apja, a mihaszna márki, aki naphosszat a narancsfák árnyékában lévő függőágyban hever, s felesége, az egykori szilaj, mesztic szépség születésétől kezdve együttesen gyűlölik a kislányt, mivel természete ellentétes az övékével. A törékeny és félénk, fehérbőrű, szelíd, kék szemű, csillogó hajú kislány szinte egyáltalán nem érintkezik szüleivel; a rabszolgákkal barátkozik s éjszakáit is ócska viskókban tölti. Ama végzetes nap után azonban, amelyen egy fehér foltos veszett kutya megharapja Sierva María bokáját, megváltozik szülei magatartása. Az esemény vélhetően tragikus kilátásai felrázzák a márkit tespetségéből. Lányukat a ház egyik legszebb szobájába költözteti, s folytonosan elhalmozza figyelmességével. Egy napon azonban a püspök kihallgatásra hívja, majd megparancsolja neki, hogy Sierva Mariát helyezze el a kisváros határán lévő Santa Clara-kolostorban, azaz "az élve eltemetés épületében", mivel betegségét az ördög mesterkedésének tartja. Sierva María - a márki legnagyobb fájdalmára - itt tölti életének utolsó napjait, ám mielőtt még végleg eltávozna az élők sorából, megadatik neki, hogy megismerje a szerelem misztériumát egy megtévedt pap, Cayetano Delauraatya Személyében.
Mágikus világú, hagyományos prózatechnikával készült, felemelő könyv.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez