William Somerset MAUGHAM

SÖR ÉS PEREC

Történet szerint Edward Driffield híres író özvegye és Alroy Kear, a szorgalmas, de nem éppen zseniális irodallmár elhatározzák, hogy megírják az angol irodalom e nagy öregjének életrajzát. A dolog azonban nem egyszerű, Driffield életében sötét foltok is vannak: első felesége pincérlány volt, ráadásul megcsalta, végül elhagyta. A megírandó életrajzban természetesen mindezt el kívánják hallgatni. Az egyetlen, aki megzavarhatja tervüket, Ashenden, maga is író, ismerte Driffieldet és első feleségét, Rosie-t. Kear igyekszik rávenni a hallgatásra: egy nagy ember életrajzában - mondja - csak olyan tények kaphatnak helyet, amelyek nem zavarják meg a róla kialakult képet.

A Kearrel folytatott beszélgetés készteti Ashendent arra, hogy újra felidézze ifjúkori emlékeit, s köztük Driffieldet, mielőtt híressé vált volna. Ez a kép merőben más, mint amilyennek a sikerek, az elismerés és halála után látni szeretné a "jó társaság", hisz amíg második felesége nem csinált belőle élő emlékművet, addig lenézték egyszerű származása miatt, naplopónak tartották, mert "csak" könyveket írt. Mindez jó alkalom a szerzőnek, hogy szatírikus képet rajzoljon az angol irodalmi életről. (A benfentes irodalmárok szerint Driffield nem más, mint Thomas Hardy; Kear pedig az angol irodalom egy karrierista, tehetségtelen, törtető figurája: Hugh Walpole. Ashenden voltaképpen maga az író, a könyv tehát önéletrajzi elemeket is tartalmaz.) Mauhgam humorba csomagolt, de igen kemény bírálatot mond a hazugságra épült angol sznobizmusról. A viktoriánus Anglia és az Edward-korabeli londoni irodalmi élet szatírája - szellemes, finom humorú, igazán jó irodalom.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez