|
Christoph MECKEL
FÉNY
A szerelem vetett véget Dole életének vagy rászolgált erre egész
sorsával? Kedvese, Gil emlékezései visszanyúlnak egészen a gondtalan,
felhőtlen, sőt fényes szerelem kezdetéig és nyomon követik a több éven
át tartó kapcsolat történetét. Dole, a szeretett nő nem tudta
elviselni az örömtelenséget s ez meghatározta egész életét.
Hétköznapjaiban a nappal nem játszott nagy szerepet - dolgozott
fáradhatatlanul, kávéval tartotta ébren magát, de az éjszaka teljesen
az övé volt, mert az ember ekkor képes a legcsodálatosabb dolgokra.
Valójában született városi volt, de a hétvégét, a nyári szabadságát
igazán csak vidéken tudta élvezni. A róla alkotott képhez
hozzátartozik az akác és nyírfa imádata, mint az év bármely szakában
történő csatangolások az elhagyott vidékeken - esőben, sárban,
szélben, hóban vagy éppen a verőfényes napsütésben. Gillel együtt
tudtak örülni az élet minden apróságának, együtt tudtak nevetni és
együtt tudtak hallgatni. A kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat életük
mozgatórugója volt, de egy gondatlanul szemétbe dobott levél - egy
harmadiknak szánva - hirtelen szétszakítja az idillt, Gilt lerántván a
fellegekből. Vívódása nem alaptalan - élhet-e az ember a saját maga
alkotta "másodlagos" valóságban a tények figyelembe vétele nélkül?
Vajon "lehetséges-e az egyiket szeretni anélkül, hogy a másikat
föláldoznánk?" |
