MÉRAY Tibor

NAGY IMRE ÉLETE ÉS HALÁLA

A könyv nem tartozik a hagyományos életrajzok kategóriájába, aránytalanságaira a szerző is utal. Általában véve keveset foglalkozik Nagy Imre életének első négy évtizedével, még kevesebbet ifjúságával, a Szovjetunióban eltöltött 17 esztendejével. Sőt, közvetlenül a felszabadulás után kifejtett politikai tevékenységéről sem tudunk meg sokat, éppen hogy csak említés történik "földosztó" miniszteri működéséről, belügyminiszterségéről stb. Méray voltaképpen in medias res kezdi: 1953. június 13-ával, amikor az SZKP Központi Vezetőségének elnöksége kijelölte Nagy Imrét Magyarország miniszterelnökének.

Bővebben foglalkozik viszont az 1953. júniusa után megkezdett "Új szakasz" politikájával, Rákosi ellentámadásával, mesterkedéseivel, Nagy Imre meghurcoltatásának, leváltásának és belső száműzetésének a körülményeivel, majd az írók és a Petőfi Kör harcával párhuzamosan népszerűségének fokozódó növekedésével, végül párttagságának helyreállításával. A könyv második - a népfelkelésnek szentelt - része az október 3-i eseményekkel kezdődik. Részletesen szól az október 23. és november 4. közötti időszak eseményeiről, az ismét miniszterelnökké lett Nagy Imre küzdelmeiről, az SZKP küldöttségének budapesti tárgyalásairól, majd a szovjet csapatok beszivárgása okozta feszültségnövekedésről, végül a november 4-i eseményekről. Az "utolsó felvonás" eseményeit viszonylag röviden írja le, nagyon kevés helyet szentel a november 4-ét követő "utóvédharcnak" (Méray maga is elhagyta az országot), szól viszont a jugoszláv követségen eltöltött 22 napos menedékről, a romániai deportálásról, befejezésül a Nagy Imre-perről.
A Nagy Imre-irodalom olyannyira megszaporodott, hogy a harminc évvel ezelőtt született mű ma már kevés újat képes nekünk mondani.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez