|
MÉSZÖLY Miklós
SAULUS
Saulus, a regény főszereplője az a későbbi Pál apostol, akinek
csodálatos és hirtelen megtéréséről, üldözőből hívő harcossá váló
átlényegüléséről a Biblia is szól. Mészöly regénye, a történelmi
időpont és a jeruzsálemi helyszín valóságához ragaszkodva, a belső
átalakulásnak azt az útját rajzolja meg, amelyben a "pálfordulás"
megtörténik. A regény elején még a "titkos tan" hívei után nyomoz, és
rajtaütésszerűen vallat gyanúsítottakat Saulus, a Nagytanács bizalmi
embere. Igaz, már ezen a nyomozóúton is nyugtalanító élmények érik -
elárvult sivatagi helyszínek, az ártatlanság néma jelei keltenek benne
zavart. A városba visszatérve, rögeszmés zaklatottsággal keresi a
bizonyosságot mesterénél, Rabbi Abjatárnál. Kételyei azonban nem
találnak megnyugvásra, a betegek, a szenvedők, a gyermeki ártatlanság
feltárulkozásai viszont növelik benne a zavart: vajon a törvény
szolgálata igaz szolgálat-e? Egy ismeretlen fiatalembernek vallomást
tesz erről, az ifjú bölcs - Istephanos - azonban hamarosan kézre
kerül, mint "bűnös", akit a pribékek halálra köveznek. A nyugtalan hős
végül cselekvésre ösztönzi magát, embereivel útra kel - ő maga úgy
hiszi, "gyermekkorát fellelni" - a sivatagba, ahol aztán a perzselő
fényben elérkezik a vakság és a felismerés drámai pillanatához.
|
