|
MIKSZÁTH Kálmán
A kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a
Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri
életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként
számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik
bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett
színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító
valóság. A lecsúszott, de családját a hét vezér koráig visszavezető
dzsentri nem csapja be önmagát a fényűzés, a gazdagság színlelésével.
Itt mindenki pontosan tudja az igazságot, csakhogy ez a legkevésbé sem
zavarja őket abban, hogy egy ábrándot teljes odaadással tudjanak
eljátszani. Mikszáth elbűvölő belülállása (ő is szereplője a
történetnek) vezet oda, hogy az olvasót is fogva tartja, megdermeszti
ez a színjáték. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a
jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság
talajára.
|
