|
MIKSZÁTH Kálmán
A tabáni vendéglők idillikus kispolgári milliőjében kezdődik a
cselekmény, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva
Druzsba tanár úr végzetes kalandjának elbeszéléséhez. A Fehér Pávát
a lengyel Jahodovszka asszony vezeti; vendégeinek kedvence egyedül
nevelt lánya, Sipsirica. Jahodovszkát a szentté magasztosuló anya
példájaként tisztelik, aki minden áldozatra kész lányáért. A családias
bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg,
majd Sipsirica eltűnése dúlja föl. A félénk Druzsba tanár úr, akinek
a neve visszafelé olvasva "abszurd", távoli kiküldetése során
megdöbbenve és fölháborodva fedezi föl, hogy az excellenciás úr
megvásárolta anyjától, és egy külvilágtól elzárt kastélyban rejtegeti
a szeretőjévé tett gyereklányt. Kockázatos helyszíni szemléjekor
Druzsba képtelenül bizarr és ijesztő jelenségekkel találkozik, a
borotvával hadonászó majom motívumát pl. Poe ismert bűnügyi
novellájából kölcsönözte Mikszáth. Az efféle vadromantikus elemek
funkciója kettős: a törvénytelen erőszak megfélemlítési stratégiáját
karikírozzák, és a szorongatott kisember tudatában keletkezett
fantasztikus rémképeket vezetik vissza idétlen, de "reális" tényekre.
Druzsba igazságát eltiporják: őrültnek nyilvánítják, a lipótmezei
tébolydában köt ki. Ez a nagyszabású pamflet nemcsak az oligarchia
mindenfelől támogatott erkölcsi gátlástalanságát, az álszent anya
jelképezte ocsmány anyagiasságot és perverzitást, vagy a kispolgári
kibicek cinkos kényelemszeretetét leplezi le, hanem a monarchikus
"boldog békeidők" egészét, a látszat és a való ellentétét, az idill
látszatával leplezett fertőt.
|
