MIKSZÁTH Kálmán
CIKKEK ÉS KARCOLATOK
Az első
és a második kötet
anyaga meglehetősen egységes, ebben az időben
(1895- és 1986-ban) Mikszáth elsősorban parlamenti tudósításokkal,
beszámolókkal, az országgyűlés mindennapjairól írt krokikkal, kis
színesekkel, portrévázlatokkal, humorisztikus vagy szatirikus
írásokkal szórakoztatta olvasóit. A legtöbbször rövid, egy-két lapos,
vagy alig terjedelmesebb művekben rendre megjelennek a kor politikai
életének főszereplői: Apponyi Albert, Bánffy Dezső, Wekerle Sándor,
Széll Kálmán, de persze igen sok a mára már elfelejtett, vagy éppen a
korban sem igen ismert figurák száma. Mikszáth remekel ezekben a
beszámolókban: bár nem abban, hogy a (nagy)politika menetét,
problémáit, alternatíváit, irányzatait értelmezze, hanem abban, hogy
"élőben" mutassa be a parlament munkálkodását, szereplőit és
szerepvivőit, "nagyjait" és jelentéktelen, de az egészre mégis oly jól
jellemző alakjait. Az átlagolvasó akár novellákként, szépprózai
munkákként is forgathatja őket, a kor, a történelem, a
politikatörténet iránt érdeklődők számára azonban nem csak ritka
csemegék ezek az írások, de egyedülálló értékű források is. A kitűnő -
és alaposságuk, adatgazdagságuk okán igen terjedelmes - jegyzetek
minden információt megadnak nem csak filológiai szempontból, de
politikatörténeti, történelmi aspektusból is.
|