|
MIKSZÁTH Kálmán
Az összeállító az 1871 és 1895 közötti termésből válogatott. Abból
a mikszáthi prózatípusból, mely fűzérszerűen fejlik föl és mintegy
kisregény méretre növekszik. Többségükben felvidéki, tót-magyar
históriákat kapunk, epikai gyöngyszemeket, melyeket ízes
anekdotizmussal, a mesemondás zamatát ízlelgetve, a sorok közül ki-ki
szólva, az olvasóval összekacsintva formált meg a szerző. A históriás
történetekben mindig ott a politikum is, hisz az egykorú vármegyei
élet rejtve nem maradó bűneinek szőttese terül elénk, lengyel, szlovák
és magyar mentalitás szállong, bodorodik egybe az elbeszélő tempós
"pipafüstjében", bölcsességet, humort hozva, emberi mentalitásokat
tapintva ki. S persze a szépasszonyok bokái, kacsói, gömbölyű karjai,
nyaki tincsei miatt támadó titkos vonzalmak, kapcsolatok fordulatait
sem nélkülözzük: az ezredvégi posztmodernitásba fáradt olvasót mintegy
hűs szellőként legyinti meg Mikszáth epikumának hamiskás, vajákos, sem
túl mély, sem nem sekélyes, a legjobb értelemben szórakoztató varázsa,
amely mindig frappáns, fordulatos és gazdag szókészletű.
|
