|
MIKSZÁTH Kálmán
Mikszáth a múlt nagy eszményeivel való szembesítés révén leplezte
le korának üres, eszménytelen úri közéletét. A főszereplő - a
váratlanul feltámadó egykori szigetvári hős - a maga groteszk újkori
sorsával gúnyos-keserű tanúvallomást tett a dísztelen jelenről. A
világirodalom nagy szatírikusaira emlékeztető művészi ötlet a maga
fantasztikumával egymástól távol eső dolgokat rántott együvé, s ebben
a kiélezettségben, rendkívüli megvilágításban felötlöttek, kirívóvá
váltak az egyébként elfogadott s természetesnek tűnő visszáságok is.
Kimutatta, hogy Zrínyiék hajdan hősök lehettek, mert nagy, igaz ügy
szolgálatában égett el életük, de kicsinyes viszonyok közt, egy
eszménytelen kor fullasztó, szennyes közéletében törvényszerűen
nevetségessé és torzzá lesz egykori nagyságuk. Mivel azonban Mikszáth
maga sem tudott az úri közélet ürességének határain túltekinteni,
végső soron vázlatban maradt az ÚJ Zrínyiász nagy koncepciójú
szatírikus körképe: a mű végén egy képzeletbeli ellenséges támadás
megint életre hívja Zrínyiben az egykori vitézt, s ő hajdani tettét
megismételve hősi halált hal a hazáért.
|
