Arthur MILLER

AZ ÜGYNÖK HALÁLA;  A SALEMI BOSZORKÁNYOK;  PILLANTÁS A
HÍDRÓL;  KÖZJÁTÉK VYCHIBEN

A valaha világirodalmi nagyságként, a műfaja nagymestereként ünnepelt Arthur Miller drámái ma kevéssé érződnek divatosnak, abba a "félárnyékba" kerültek, amelyben a még nem klasszikusan, veretesen régi, de már mainak sem számító művek találhatók. A mai olvasót mindenesetre kihívják e darabok: egyedileg egyénileg kell eldöntenie, vajon a valaha oly híres Az ügynök halálát "kritikai realista" csúcsműként vagy enyhén poros középfajú áramaként értékeli-e?; A salemi boszorkányokban többet lát-e, miként a társadalmi hisztéria tömeglélektani szempontú elemzését?; hogy a Pillantás a hídrólt kiemeli-e az amerikai olasz bevándorlók sanyarú sorsát vázoló oly sok dramatizált riportázs közül?; hogy a Közjáték Vichybent társalgási színműnek, "ibsenizált" francia polgári drámának tekinti-e? stb. Annyi bizonyos, hogy ez a kötet a legjobb, legteherbíróbb Miller-darabokat gyűjti egybe.

Aki figyelmesen olvassa a kötetet - és el tud vonatkoztatni régi színházi előadások emlékeitől - rájöhet, hogy a régebbi Miller-felfogások, -értelmezések sok mindenre nem voltak tekintettel. Mindenekelőtt, hogy Miller nem csupán pszichológiai megközelítésekkel, nem csupán társadalmi, társadalomkritikai célzatokkal él. Igen sokat bíz a szereplők gesztusaira, metakommunikatív jelzéseire, "elszólásaira", szerepjátékaira (különösen jól érzékelhető ez a Pillantás a hídról gyilkos Marcojára, Az ügynök halála Willy Lomanjára, aki ma sokkal összetettebb figurának látszik, mint hajdan, vagy a Közjáték... művész főszereplőjére, a festő Lebeau-ra). Feltűnhet az is, hogy Miller váltásai, képcseréi, jelentései sokkal gyorsabbak, mintsem azt hagyományos tematikája és technikája diktálná. Miller abban újította meg a realista dramaturgiát, hogy a múltban történteket, az emlékezéseket is úgy jelenítette meg a színpadon, mintha azok a jelenben játszódnának. Így szembesítette önmagukkal az illúziókba menekülő embereket és leplezte le Willy Loman, az ügnök önbecsapó hazugságait is. Sok modern, eddig elfeledett, eltakart szépséget találhat e művekben - mindenki, aki olvasni is szereti a drámai műfaj termékeit, nemcsak színházban szemlélni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez