|
Margaret MITCHELL
ELFÚJTA A SZÉL
A regény 1861-ben indul, a helyszín Észak-Georgina, ahol a ragyogó
szépségű Scarlett O'Hara bolondítja a gazdag ültetvényesek fiait, ahol
a négerek patriachiális védelem alatt dolgoznak, ahol a férfiak
nagyokat vadásznak, isznak, udvarolnak, a lányok kacérkodnak, az
asszonyok olvasnak, zongoráznak. Gyönyörű a táj, szépek a házak,
gyakoriak a nagy ünnepek, legfeljebb olyan gondok merülnek fel, hogy
az egyik lány elhódítja a másiktól az udvarlóját, egyik vagy másik
vakmerő ifjú száguldás közben lebukik a lóról... Scarlett úgy érzi, ez
a világ tökéletes, a 16 éves kislányt leginkább nagy szerelme, Ashley
foglalkoztatja, úgy hírlik, Melanie-t veszi feleségül, pedig ezt ő nem
élné túl. E szerelmi bonyodalom közben tör ki Észak és Dél háborúja,
minden megkavarodik. Az írónő ezt a változást kitűnően ábrázolja:
harctereken esnek el és nyomorulnak meg a délceg fiúk, szorulnak
kétkezi munkára fiatal lányok, tűnnek el a nagy ültetvények, jelennek
meg az északi kalandorok. A deklasszálódás, a régi életformából való
kikopás kitűnő példáit és jeleneteit kaphatjuk a regény második
kétharmadában.Időközben azonban Scarlett szerelmeinek, dacból kötött
házasságainak, a romantikusan romlott Buttlerhez fűződő viszonyának
alakulása köti le az olvasó figyelmét. Kétségtelen, ez a szerelmi
szál, ezek a romantikus érzelmek és szenvedélyek a giccs felé
mozdítják a könyvet. A regény végén Scarlett férfimunkát végez, végül
valóban meggazdagszik, igaz, mindezért szerelmeinek kudarcával fizet, a
regény végén mégis úgy búcsúzhatunk el tőle, mint aki megbírt állni a
szélfúvásban.
|
