MOLDOVA György
A SZENT IMRE-INDULÓ
- És miért nem lázadtagtok fel? - Nem lehetett. Azt hittük, így
jobb lesz... - hangzik az egyik dialógusban az újra és újra visszatérő
érv, amellyel a többség még a vágóhíd küszöbén is igazolja a
kompromisszumos alapon szerveződött Zsidó Tanács passzivitását, azt a
hitet, hogy az állampolgári lojalitás, az utolsó lehelletig megtartott
engedelmesség végül is majd elhárítja az erőszak haragját. Igen
kevesen vannak, akik tudják, hogy nem az átvészelés a fontos, hanem
az, hogy mennyit kell az embernek önmagából feláldoznia. Koterba, a
lengyel zsidó orvos, Teitelbaum, a dési rabbi ilyenek. A Szent
Imre-induló főhőse, akit kisfiús álmaiban, abban a törekvésben, hogy
"imrés" diák lehessen először a numerus clausus zavar meg, később a
világméretű katasztrófa, a háború és a gettó szörnyűségei idején azok
közé tartozik, akik Koterbát tekintik példaképnek. Míg a többieken
szinte semmit sem változtatott a tragédia, Kőhidai Miklós átélte a
katarzist: apró jele ennek, hogy amikor már felveszik a Szent Imre
Gimnáziumba, tudja, ennek semmilyen jelentősége sincs. A regény
folytatása (Az elhúzódó szüzesség) arról szól, hogy a gyermekkori
élmények miképpen hatnak ki Kőhidai további pályájára.
|