MOLDOVA György

ÉG A DUNA!

Meglehetősen lesújtó végkövetkeztetéssel zárja kötetét a szerző: "minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy Magyarországon minden más ügy is hasonló módon intéződik". Az Illés Béla regényére (Ég a Tisza) rímelő című szociográfia a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer történetét követi nyomon az 1905-ben először felmerült ötlettől 1998-ig, amikor a kormány újfent elveti az első gát (Nagymaros vagy Pilismarót) megépítésének lehetőségét. A súlypont természetesen az utolsó tíz év eseményeire helyeződik, ott is egy-egy, a szerző által legfontosabbnak tartott esemény részletezésére: az 1977-es szerződés ismertetése, a jól működő osztrák vízi erőművek bemutatása, a "rohamozó zöldek" akciói, ellenpontként "egy csendes zöld" bemutatása, az MTA statisztálása, a "C"-változat leírása, a hágai döntés és ami utána történt.

A ma is sokakat foglalkoztató kérdés sokoldalú bemutatása, méghozzá a szociográfia eszközeivel, jó lehetőséget kínál a szerzőnek az általa is elítélt átpolitizálás megszűntetéséhez, vagy legalábbis mérsékléséhez. Ez azonban nem mindig sikerült: sokszor egyoldalúnak tűnik a résztvevők bemutatása, nemegyszer személyeskedő némely szereplő megnyilatkozása. Ugyanakkor jól illik a sokszor valóban keserű humor világába vivő események leírásához az írótól megszokott szatirikus hangvétel. Apró részletek felvillantásával színezi írását: a hágai nemzetközi bírák átlagéletkora, fizetése, utalással a magyar szakértők magas javadalmazására; Julius Binderről is kiderül, hogy szabad idejében Konfuciust olvas stb.

A vízlépcső építéséről megjelent legfrissebb kiadványok (A Duna védelmében a hágai döntés után; Kék Duna könyv) sorában - jó kiegészítés azok számára, akik a kérdés kapcsán többféle álláspont megismerésére törekszenek.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez