MOLDOVA György

KIS ALJASSÁGOK LÁNYAIMNAK

Moldováról sokszor és sokan megállapították, hogy érdekes ellentét jellemzi munkásságát: riportjaiban-szociográfiáiban pályája kezdete óta igen józan valóságismerőnek bizonyult, míg novelláinak, regényeinek legtöbb rokonszenvvel ábrázolt szereplői romantikus hevülettel mondanak morális ítéletet a "márpedig ilyen az élet"-féle bölcsességek fölött. Ebből az ellentétből fakad e kötet címében rejlő furcsa paradoxon is, hiszen a "kis aljasságok" gyűjteménye voltaképpen a hatvanéves író élettapasztalatának tanulságokká párolt esszenciáját adja továbbörökítésre szánt jótanácsok formájában.

Mint a rövid Előszóból kiderül, a szerző iskolás korú lányaitól kapott üres irkákba kezdte el jegyzetelni ezeket a maximákat, amelyekből végül Kölcsey művelte Parainesis nagyon is huszadik századi, egyszerre rezignált és romantikus anekdotákkal megvilágított életelveket és pátosszal telt "intelmeket" egyaránt tartalmazó változata kerekedett. Ironikus mentegetőzésül előljáróban Moldova siet megígérni, hogy soha többé nem fog elkövetni hasonló könyvet, ám az író kisprózáiban otthonos olvasók számára korántsem oly ismeretlenek ezek az életbölcsességek, s nemcsak azért, mert legtöbbjük napvilágot látott már. Hasonló szentenciákkal kezdte történetét H. Kovács hajdanán a Gázlámpák alatt, és publicisztikáiban vissza-visszatérő narrátora "B. a filozófia- docens" is. Nem érdemes tehát a helyes életvezetés kiskátéinak műfaji szabályait számon kérni a könyvön, sokkal inkább azoknak tanácsos ajánlani, akik fogékonyak Moldova György humorban oldott keserű moralizmusára.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez