MOLDOVA György

LOPNI TUDNI KELL

Egyetlen hosszabb novellát (Az élet oly rövid), valamint igen sok (körülbelül két-három oldalas) krokit, humoreszket, szatírát, persziflázst, vidám írást tartalmaz a kötet. A novella egy prostituált karrierjéről szól az ötvenes években, savát-borsát az adja, hogy a mai felfogásmóddal, mai presztizsszempontok kiemelésével, sokszor napjaink szóhasználatával írja le egy akkori profi élményeit, azt, hogy mi irányítja viselkedésében, kuncsaftjaival való bánásmódjában. Ez a fogás más írásokra is jellemző. Moldova úgy szól az ávósokról, Rákosi szerepléséről, az ötvenes évek személyzetiseiről, munkásairól, parasztjairól, hivatalnokairól stb, hogy mai szlogeneket, szövegeket ad a szájukba, mai fejjel gondolkodtatja őket. Erős és intenzív humorforrássá alakul ez a sikeresebb írásokban, máskor, a melléfogásoknál viszont ez teszi nem egy írást szinte érthetetlenül, megbocsáthatatlanul léhává, ízléstelenné (Pályázat, Történelmi háttér, Rangon alulL, Erka Gyurka). Sok olyan írás is található a kötetben, amely nagyobb munkák, szociográfiák melléktermékének tekinthető; esetek a vasútról, Komlóról stb. Ezek láthatólag épp azért maradtak ki az eredeti műből, mert groteszk, pajzán vagy éppen abszurd voltuk "megbillentette" volna a komoly munkákat. A legjobb darabok talán azok, ahol az író saját magáról szól: író-olvasó találkozókról, tisztelőkről és "tanácsadókról", utcai megszólításokról és írótársakkal való szembesülésekről. Irónia és önirónia, a saját hírnév feletti csúfolódás, az írói életforma szatírája jellemzi ezeket. Igen sok olyan darab is található a kötetben, amely egész egyszerűen vicc, vetekednek ezek a legjobb pesti viccekkel, mégis egyéniek, moldovásak.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez