|
MÓRA Ferenc
Az Aranykoporsó a 3. évszázad végén játszódik: a kereszténység
terjedése létében veszélyezteti Diocletianus pogány hatalmát. A
császár a törvények erejével akarja megszilárdítani uralmát. Serdülő
fia számára őrzi a trónt, akiről azt jósolják az istenek, hogy a
birodalom felvirágoztatója lesz, de ehhez feltételt is szabtak:
húszesztendős koráig kiléte titok legyen mindenki előtt. Quintipor
tehát saját atyja szolgájaként él az udvarban. Itt ismerkedik meg
Galerius caesar lányával. Innen kezdődően két alapvető motívum húzódik
végig a művön: a keresztény-pogány vallási küzdelmek és a fiatalok
bontakozó szerelme, amely gyengéd líra szálaival szövi át a mű érdes
szövetét. A szerelem a pogány császár fiának keresztényi
vértanúhalálával ér véget, Quintipor mártíruma a kereszténység és a
pogányság ütközetében szimbolikus értelmű; pontot tesz a császár
hatalmi ábrándjaira. A két világszemlélet összecsapásában Móra a
kereszténység, az új mellett tesz hitet, de érezhető: az antik
kultúrák, az elbukó régi szépségeinek megbecsülése nehézzé teszi
számára a régi világtól való elszakadást. A mértéktartó teatrizálással
megrajzolt pompás korkép szépsége részben az egyes mozzanatok,
epizódok finom rajzában, részben az antik kultúra közelségéből adódó
sajátos pátoszban rejlik.
|
