MÓRICZ Zsigmond
ÁLLATMESÉK
Móricz verses állatmeséi - gyermekgenerációk első olvasmányai - az
író bölcs, eleven humorú életszemléletét sugározzák. Igazi epikus
világa van a miniatűr állattörténeteknek, a versek szókincse,
fordulatai a népnyelv, a népmese ízeit, értékeit is közvetítik. A régi
falu állatvilága, környezete elevenedik meg a mesékben; házi és
házkörüli állatokról éppúgy szól a mese, mint az erdő-mező szabad,
küzdelmes tájain kóborló lényekről. Koldus verebek csipegetnek,
csivitelnek, iciri-piciri macska surran, többször is feltűnik az
örökkön éhes kisegér, jelen vannak az udvar szárnyasai: a galamb, a
réce meg a lúd. Móricz állatseregletének három alakja, több mese
főszereplője a joviális kismalac, a torzonborz, okoskodó, zsákmányéhes
farkas, no meg a ravaszdi, aki - többnyire pórul jár - hiába
csalafintáskodik; az ember ésszel, a kutya türelemmel jár túl a róka
cselvetésein. Itt-ott felbukkan egy-egy emberalak is a mesevilágban, a
szegény ember, a csudálkozó Mehemed, György uram, a csizmadia, aki nem
állhatja a malackájának csúfolódását.
|