|
MÓRICZ Zsigmond
Az iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a
közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és
ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi
ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus
kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az
olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről
az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a
felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború
pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása;
nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek
és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben
létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán
mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek "lent" és a "fent"
világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb
darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és
jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az
Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafokott hangja, tulajdonképpen
apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az
embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.
|
