|
NÁDAS Péter
EGY CSALÁDREGÉNY VÉGE
Egy kisfiú játszik a kertben, körülötte családok tűnnek el,
régi házak ürülnek ki, nagyszülei meghalnak, apját valamely
titokzatos bűn méltatlanná teszi az apaságra - és az
álmodozáshoz, réveteg tűnődéshez, korát meghaladó "mesék"
hallgatásához szokott gyerek egyszer csak egy katonai fegyelmet
követelő nevelőintézetben találja magát. Dióhéjban ennyi a
valóságos cselekménye Nádas Péter könyvének, mely szerint a
regény tárgya az ötvenes évek "gyerektükörben" való láttatása
lenne, egy nehéz történelmi periódus meg az alakuló, fogékony
lélek találkozásának ábrázolása. Az elhárító tisztként a
rendszert szolgáló apa talányos bukása vagy az intézeti
pedagógia aszketikus, bűnüldöző embertelensége valóban
érzékletesen jellemzi a személyi kultusz időszakát, és a pre-
pubertáskori magány, bűntudat, kíváncsiság és szorongás sokszor
megírt témájáról is lebilincselő érzékletességgel, megragadó
pszichológiai és stiláris pontossággal szól a szerző. Mindez
azonban csak egyik idősíkja és szerkezeti rétege a regénynek:
ugyanakkor egy hatalmas történeti és költői hagyomány
körvonalai is kibontakoznak a szereplők - főként a nagyszülők,
s közülük is a prófétákra, filozófusokra emlékeztető, impozáns
nagyapa - elbeszéléseiből, amelyek terjedelme és súlya gyakran
fölülmúlja az ötvenes években játszódó részletekét. |
