NÁDAS Péter
EMLÉKIRATOK KÖNYVE
A könyv lapjain három "emlékirat" váltakozik; az első
egy fiatal magyar íróé a hetvenes évekből, aki éppen a
hajdani NDK fővárosában, Berlinben tartózkodik, s ott
bonyolult szerelmi kapcsolatba kerül egy ifjú német
költővel és egy nagy
színésznővel; a második német történet a múlt század
nyolcvanaskilencvenes éveiből - egy regény a regényben,
amit talán az író vet papírra berlini kalandjai
szüneteiben -; a harmadik a körülbelül 1953-tól 1957-ig
tartó néhány év története, a regénybeli fiatal író
gyerekkora: viszonya apjához, az ügyészhez, beteg
édesanyjához, iskolatársaihoz és -társnőihez,
a szülők börtönből szabadult barátjához. Ez a
történelmileg, politikailag és kulturálisan egyaránt
dús anyag elsősorban azon a közegen keresztül
mutatkozik meg, amelyet a test költészetének lehetne
nevezni: itt minden esemény egy-egy testi
érintkezésben fedi föl magát, a kéz legparányibb
rezdülésétől az egynemű párok összefonódásáig. Nádas
műve a szónak mára sajnos elhomályosult értelmében
erotikus: minden emberi érintkezés, mindennemű nem
eltárgyiasodott kapcsolat elfedett-elfojtott titkait
hozza felszínre. A regény első megjelenése (1986) óta
komoly nemzetközi sikert aratott - főleg német
nyelvterületen -; valószínű, hogy az írót a fordítások
során mutatkozó nehézségek is figyelmeztethették
néhány megoldatlanságra, ezért a mostani, harmadik
magyar kiadás javított szöveget tesz közzé, ám a
beavatkozás csupán a mű stiláris rétegét érinti. |