|
NAGY Gabriella
VÁLLALOK BÉRBE SÍRNI
Nagy Gabriella bemutatkozó kötete a "költőietlen" dalok sajátos
gyűjteménye. Költőietlen, hiszen számos verse epikus vétetésű,
többnyire jelentéktelen emlékeket, aprócska-érdektelen
tapasztalatokat monológ formában előadó, már-már novellisztikus
ízű alkotás. Költőietlen, továbbá, mert látása groteszk,
alaphangja az irónia, az önirónia és jellemzően a profán tárgy
versformában való megörökítése, vagy épp szokatlan
stíluselemekkel, szóválasztással való leképezése. Ennyi
költőietlen elemet gyúr bele helyzetdalaiba, amelyek persze nem
valódi természetük, csupán külsőleges jegyeik alapján mondhatók
daloknak (Távolság-dal; Madame de Code; Casus Bella Donna;
Csapnabe-dal; Helyzetgyakorlat; Presszó-dal stb.). Az egyes
szám első személyű versek annyi elidegenítő elemet, annyi
kifordítást, szándékolt ellentmondást, ironikus grimaszt,
mímelt pózt tartalmaznak, hogy immár egy fölfordult, visszájára
fordult világ képe bontakozik ki a kötetből (Bonviván; Mit
loptál, Mami?; Átokdal; Pince-dal; Pesti nő vidékre megy
stb.). Szinte a visszájáról kell az olvasónak a világ, az
élmény, a látvány, a helyzet eredeti arculatára következtetnie,
miközben új és újabb elképedéseit, meglepetéseit kell legyűrnie
a groteszk sorok olvastán: "A sarkában járok, csípem / a
dezodorát, az after shaveről / ne ejtsünk szót, / kissé szúrós
most, / de lesz itt robinzonád" (Árnyék-dal), vagy:
"dunyha-szél, minden él, / a penge-agy becsavar" (Eresztem
el). E versvilág bizarrsága szerencsés mértéktartással
párosul. Nagy Gabriella extravaganciájában nincs semmi öncélú,
hatásvadászó, annál több az eredetiség, az ötletesség, a
játékosság, voltaképp visszájára fordító absztrakcióit,
megannyi rébuszos "jópofaságot" prezentál. - A groteszk
költészet kedvelői bizonnyal megjegyzik a költőnő nevét.
|
