|
NEMESKÜRTY István
A BIBLIAI ÖRÖKSÉG
A magyar nemzet tudatában őseink saját akaratukból választották
hazául a Kárpát medencét, Attila örökségeként. E rokonság-elgondolást
a Biblia támasztja alá - mint az emberiség hitelesnek képzelt
krónikája -, amelyből a magyarság Jáfet leszármazottait Gógot és
Magógot tartotta őseinek; kiktől - vélték - a hunok és a magyarok
származnak. Jogos örökségünk tehát a Kárpát-medence, ahová Isten
vezetett minket, miként a zsidókat Kánaánba. Ezt a mítoszt az
Árpád-kori és későbbi magyarság továbbörökítette (Képes Krónika;
Bonfini és Bonzano stb.), folyamatosan őrizte. Később magától értetődő
természetességgel hivatkoztak reá (pl. Bornemisza Péter, Zrínyi
Miklós, Vajda János stb.). Csak a tudomány tényfeltáró szigora "tépázta
meg" a 19. század végén az eredetmítoszt, hogy aztán a 20. századra "
elemi iskolai tankönyvek olvasmányai közé" szürküljön. A finnugor
eredet száműzte Attila és Árpád hagyományát anélkül, hogy bárki is
vizsgálta volna: miért hitte önmagáról a magyarság ezer éven át ezt az
örökséget? Nemeskürty azt állítja, hogy egy régi hagyományt önmagában
is "történeti tényként" kell kezelni. A hun-magyar kapcsolat a
magyarság történelmi önismeretének mindenkori meghatározó tényezője
volt egy kabar-zsidó eredetmonda variánsa alapján. Léte segítette át a
nemzetet tragédiáin (pl. Mohács), az ország huszadik századi
válságával megrendült, a világháború után megszünni látszott, amin a
szocializmus eszmerendszerének segítségével próbált meg úrrá lenni. A
szocializmus kivívásának délibábját pedig napjainkra egy torz
küldetéstudat váltotta fel: azért vagyunk a világon mi magyarok, hogy
"adósaink megelégedésére törleszthessük adósságainkat". |
