|
NEMESKÜRTY István
BÚCSÚPILLANTÁS
A magyar nemzetgyűlés 1920 februárjában kimondta, hogy a
függetlenné vált magyar állam királyság, majd március 1-én Horthy
Miklóst választotta meg kormányzónak. A függetlem magyar királyság de
facto 1944 október 15-én, a sikertelennek bizonyult "kiugrás" és a
nyilas hatalomátvétel napján szűnt meg. Erről a nem egészen
negyedszázados korszakról ad képet Nemeskürty. A szerző mindenekelőtt
azt kívánja dokumentálni és bizonyítani, hogy az 1920-1944 közötti
korszak, az úgynevezett Horthy-korszak éppen nem szolgált rá a korábbi
évtizedekben kötelezően, újjabban is gyakorta emlegetett diffamáló
jellemzésekre (Horthy-fasizmus stb.) Sőt! Nemeskürty ábrázolásában e
negyedszázad az egyik legjelentősebb magyar politikatörténeti
korszakká válik, amikor az ellenségtől körülvett, Trianon területének
nagyobbik részétől, lakóinak egyharmadától megfosztott, gazdaságilag
lehetetlen helyzetbe hozott ország hét év alatt konszolidálni volt
képes önmagát, és nemzetközi szintű teljesítményekre volt képes; a
kúltúra teljesítményeiről külön is, bőségesen szól Nemeskürty. Ezt a
hatalmas teljesítményt beárnyékolja ugyan, de meg nem szüntetheti,
hogy az ország - vezetői hibái, de nagyobbrész külső körülmények
szorítására - háborút üzent a Hitler-ellenes koalició nagyhatalmainak.
Külön is terjedelmesen foglalkozik a legvitatottabb kérdésekkel: a
zsidótörvények parlamenti megszavazásával, a bécsi törvények
elfogadásával, a világháborúba való belépéssel, Horthy felelősségével,
a kiugrás sikertelen okaival stb. A könyv, amely a korszakra vonatkozó
irodalom igen jelentős részének legfontosabb szemelvényeit hosszan
idézi, minden bizonnyal az egyik legvitatottabb történeti esszék
sorába kerül.
|
