NEMESKÜRTY István
OLVASÓK ÉS OLVASMÁNYOK
Az író irodalomtörténészi munkásságának középpontjában mindig is a
régi magyar, kivált a 16-18. század irodalma állt. Ezúttal kisebb, e
tárgykörben írott tanulmányait, szemináriumi dolgozatának
felfrissített változatát, előadásait gyűjtötte össze. Egységet, közös
vonást elsősorban két jellegzetesség kölcsönöz a műnek. Elsőül az,
hogy Nemeskürty mindig szemmel tartja a témában járatlan olvasó
szempontjait: érdekesen, izgalmasan, a tárgy fontosságát,
jelentőségét, a mai olvasó számára való hozadékát előtérbe állítva ír,
gyakorta élve a szépirodalmias esszé eszközeivel is. Másodjára, hogy
részletkérdésekről szólván is mindig a teljes magyar irodalomtörténeti
folyamatban gondolkozik, előre és hátrautal, filmekkel, napjaink
alkotásaival világítja meg a régit, már ismert, régi művek
analógiáival a kevésbé tudottat (Szórakoztató olvasmány és közönsége a
XVI. századi Magyarországon; Az első magyar nyelvű szociográfus; Az
első magyar lírai verseskötet; A múltból a mának stb.)
|