|
NÉMETH László
BŰN
A regénynek középpontjában egyetlen hős sorsának alakulása áll:
Kovács Lajos fiatal parasztlegényé, aki a falusi életet megunva a
fővárosba indul szerencsét próbálni. Igényei és vágyai szerények, az
igéret földjétől csak munkalehetőséget és egy kicsit érdekesebb életet
vár. A harmincas évek Budapestjére érkezik , tolvajjá lett állástalan
diplomások, fillérekért dolgozó, becsapott munkások közé. A 20. század
mesebeli parasztlegénye vakon botorkál a számára teljesen érthetetlen
világban. Kudarcot vallott próbálkozások, csavargás és éhezés után
bejut ugyan egy budai villa építkezéséhez, de tudja, ha elkészül a
ház, hányattatásai újra kezdődnek. Otthon, emberi közelség után
vágyódó kitaszítottságában cselédlány hugának életformája, a "fix
hely" jelenti számára az irigyelt megoldást, az urak világa azt a
magasabbrendű életet, melyre csak a legnagyobb tisztelettel mer
felnézni. A villa-tulajdonosnő mellé szegődik, vállalja a munkások
megvetését, hogy a háznál maradhasson. Lajos és a tulajdonosnő,
Horváthné kapcsolatának alakulása szimbolikus: amíg a ház épül, Lajos
szinte családtagként segít, a közös munka eggyé kovácsolja őket. A
költöző család, a rendezgetés már visszaállítja a villa belső
társadalmi rendjét. Lajos feleslegessé válik, igyekezete ellenszenvet
vált ki, idegenség és gyűlölet veszi körül. Csak a regény záró
részeiben megjelenő Horváth Endre érzi egyre tűrhetetlenebbé váló
erővel a "bűnt", a felelősséget ezért a torz és embertelen
társadalomért. Míg Lajos öntudatlanul minden megaláztatást eltűrve
próbál legalább az úri világ mellett maradni, ő ki akar innen törni.
Kettejük párbeszédei csak a közeledés, a megértés reménytelenségét
bizonyítják, s a regény lezárása, az öngyilkos Horváth Endrével robogó
mentőautó, s a téli éjszakának nekiindukó Lajos, mindkét sors tragikus
kudarcát jelképezi.
|
